Borcsi francőzisben

Otthon az emberek többsége nem rajong a francia filmekért, mert elnyújtottnak unalmasnak semmitmondónak és részletesnek gondolják. Nem csodálom hogy ekkora részletességgel csinálják a filmeket, itt minden a részleteken múlik és minden apró négyzetcentiméter valami izgalmat rejt. Múlt éjjel egy másik városba mentünk, pirosat kaptunk a lámpánál és arra lettem figyelmes, hogy a sötét utcában pár centiméterrel a járda felett van egy világító rés amin keresztül le lehetett látni, éppenséggel semmi konkrétat nem láttam csak mozgolódást, de azon a rideg esős utcán az a kis meleg folt olyan varázslatos volt számomra:) ( amelie poulain "vajon hány szerelmes párnak lehet ebben a pillanatban orgazmusa?) 
Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy miután találkoztunk táncolva és ugrálva ment végig az utcájukon, majd kiderült, hogy én is. Ez jutott eszembe az imént amikor elmentem a környéket felfedezni zenével a fülemben és ugyanígy örült a fejem most talán mint akkor :D Sokan mondják, hogy az agyukra megyek azzal, hogy megtetszik egy szám és folyamat azt hallgatom, de emiatt minden szám egy helyet, egy érzelmet, egy illatot, egy szint vagy ezeket egyszerre juttatja eszembe és nem unom meg fél év múlva sem mert ilyenkor nem csak a zenét hallgatom, hanem vele együtt az emlékeket is :) Remélem, hogy francia országgal kapcsolatban is ugyanúgy visszajönnek majd az emlékek:) 
Otthon mindig azt mondtam a barBIKÁMNAK, hogy menjünk valami új úton új helyre új emberek közé. És tényleg minden este valahol máshol voltunk. Itt legszívesebben minden utat megmutatnék neki mert mindegyik különböző és mindegyiken más izgalmak vannak. Azt se tudja az ember hogy merre menjen, vagy, hogy melyik lesz az érdekesebb vagy a másabb. A növényektől elkezdve a buszmegállók és a jelzőtáblákon át az óperenciás tengeren is túl ahol a kurta farkú kismalac is túr :D minden MÁS.
Itt még a legdagadtabb, vagy a leggusztustalanabb ember is olyan kecsességgel  iszik vagy eszik, hogy az valami hihetetlen, nagyon megadják a módját az evészetnek. Olyan kecsességgel adják elő ezt az egész ceremóniát, hogy borsódzik tőle a háta az embernek, és tényleg öröm nézni. Gabrielle Chanel se lett volna coco chanel ha nem lett volna francia. Itt minden dolog kifinomult,lágy és tényleg minden az apró részleteken múlik. :)
Hiányoztok ám egytől egyig, meg köszi h annyian írtok h mizujs, jól esik. ( de meg ne halljam még egyszer h irigy vagyok ) tessék elmenni nyáron külföldre, vagy évet halasztani és kimenni mert annyira megnő a  látószöge az embernek. Mindenről kezdek máshogy gondolkodni, az ember totál átgondolja a saját életét meg elgondolkozik, hogy "vajon én mit keresek a világon? és miért vagyok itt? és mi az oka hogy itt vagyok a világon és mi a küldetésem? és hogy KIKKEL akarom együtt átélni az élményeket az életben"