Borcsi francőzisben

könyvet tudnék írni néha, annyi élményem van:)
és nagyon sokat gondolkoztam, hogy miket írjak, ezt a bejegyzést tényleg csak az fogja megérteni igazán aki jól ismer vagy sokat voltam vele a nyáron:)
Néha úgy gondoltam, hogy az anyukám és a legjobb barátnőim (bb,la) visszafognak, hogy csináljak valami NAGYOT és folyton csak mennék és habzsolom az élvezeteket meg belehajszolom magam a tanulásba meg abba hogy csináljak valamit... ennek is külön sztorija van, hogy mikor kezdtem ennyire hajtani és erre is csak most jöttem rá és annyiszor kinevetem magam hogy, "ó én hülye" :D
anyukám azt mondta hogy,
" nem az az életünk, hogy elérjük a célunkat, hanem az kéne hogy legyen a célunk hogy az életünk során BOLDOGAN eljutni a céljainkhoz"
hát most pont ezt csinálom, az elmúlt év elég zűrös volt meg minden és tényleg köszi akik VÉGIG kitartottak mellettem meg tűrtek és elviseltek, ők tudják is szerintem hogy nyáron rá ment a fél egészségem erre a nagy hajtásra és pont az az ember vagyok aki általában mindenkinek segít de ha porblem van akkor végsőkig képes titkolni és nagyon örülök most hogy ilyen emberek vesznek körül:) mert ANYA mindig megmondja... mert csak 1 van:D ( de tényleg)
most már vígan mondom, hogy ennyire kiegyensúlyozott és magabiztos még szerintem életemben nem voltam egyszerre :D
mindennek oka van és minden valamiért történik, a könyv nem csak íródik, hanem mi írjuk de mindig nyitottnak kell lennünk és közben óvatosnak is, hogy megtaláljuk az utunkat, mert sose tudhatjuk, hogy miből mi sül ki de az ESÉLY mindig ott hever a lábunk előtt. 
Julie Andrews is megmondta: "ha a jó isten bezár egy ajtót, valahol kinyit egy ablakot"
sosem tudhatjuk hogy melyik maybe vagy if lesz az ami ahhoz az úthoz vezet amit végig kell járnod
Vajon még mennyi lehetőség van ?
Vajon mennyi hely vár még rá hogy megismerd?
Vajon mennyi ember lesz még a barátod? és ki az aki a BARÁTOD marad? 
( a bátyám azt mondta, hogy rá jöjj kik az igaz barátaid minimum 2-3 év kell hogy elteljen) és milyen igaz
Vajon kiken és miken keresztül fogsz hová eljutni, és kiken és miken fog múlni az, hogy te milyen vagy... 
elég markáns és dinamikus jellem vagyok, de a folyó is szépen lassan megformálja a hegyeket, attól az még hegy marad, de néha elmossa a kavicsokat néha pedig hozzá tesz egy kis homokot:)
én büszke vagyok a barátaimra és gy szeretem őket ahogy vannak:) egyáltalán mi az hogy nem szeretni valakit vagy utálni? ezek olyan értelmetlen szavak ha az embereknek nem lenne szabad hogy idejük legyen utálni valakit 
a nővérem annyira mosolyog rajtam, mert minden egyes dolog után amit mesélek neki újra átéli az ő francia országát, én meg mosolygom rajta mert minden percben eszembe jut, hogy vajon neki milyen volt?

ha egy szóban kéne most leírnom ezt az egészet, akkor z jut eszembe, hogy
gyönyör:   ez a szó egyszerre nagyon tág és nagyon szűk,
tág mert bármire rámondhatjuk, hogy gyönyörű, egy érzésre, egy mozdulatra, egy emlékre, egy álomra, egy illatra, egy zenére, egy tárgyra... de ugyanakkor szűk mert a gyönyörűség annyira személyre szabott, hogy ezek közül kinek mi jelenti azt az érzést, látványt, dallamot, illatot ami önmagából kiváltja ezt a dolgot amitől borsódzik a háta :) 

tudom, hogy nem ilyen bejegyzésre számítottatok de most inkább bezárom az élménykéimet egy picike kis dobozkába és a takaró alatt csak akkor nyitom ki amikor én látom :) 

(párizsban a gare de lyon lassan olyan mint a déli pályaudvar )
puszik