Borcsi francőzisben

Otthon az emberek többsége nem rajong a francia filmekért, mert elnyújtottnak unalmasnak semmitmondónak és részletesnek gondolják. Nem csodálom hogy ekkora részletességgel csinálják a filmeket, itt minden a részleteken múlik és minden apró négyzetcentiméter valami izgalmat rejt. Múlt éjjel egy másik városba mentünk, pirosat kaptunk a lámpánál és arra lettem figyelmes, hogy a sötét utcában pár centiméterrel a járda felett van egy világító rés amin keresztül le lehetett látni, éppenséggel semmi konkrétat nem láttam csak mozgolódást, de azon a rideg esős utcán az a kis meleg folt olyan varázslatos volt számomra:) ( amelie poulain "vajon hány szerelmes párnak lehet ebben a pillanatban orgazmusa?) 
Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy miután találkoztunk táncolva és ugrálva ment végig az utcájukon, majd kiderült, hogy én is. Ez jutott eszembe az imént amikor elmentem a környéket felfedezni zenével a fülemben és ugyanígy örült a fejem most talán mint akkor :D Sokan mondják, hogy az agyukra megyek azzal, hogy megtetszik egy szám és folyamat azt hallgatom, de emiatt minden szám egy helyet, egy érzelmet, egy illatot, egy szint vagy ezeket egyszerre juttatja eszembe és nem unom meg fél év múlva sem mert ilyenkor nem csak a zenét hallgatom, hanem vele együtt az emlékeket is :) Remélem, hogy francia országgal kapcsolatban is ugyanúgy visszajönnek majd az emlékek:) 
Otthon mindig azt mondtam a barBIKÁMNAK, hogy menjünk valami új úton új helyre új emberek közé. És tényleg minden este valahol máshol voltunk. Itt legszívesebben minden utat megmutatnék neki mert mindegyik különböző és mindegyiken más izgalmak vannak. Azt se tudja az ember hogy merre menjen, vagy, hogy melyik lesz az érdekesebb vagy a másabb. A növényektől elkezdve a buszmegállók és a jelzőtáblákon át az óperenciás tengeren is túl ahol a kurta farkú kismalac is túr :D minden MÁS.
Itt még a legdagadtabb, vagy a leggusztustalanabb ember is olyan kecsességgel  iszik vagy eszik, hogy az valami hihetetlen, nagyon megadják a módját az evészetnek. Olyan kecsességgel adják elő ezt az egész ceremóniát, hogy borsódzik tőle a háta az embernek, és tényleg öröm nézni. Gabrielle Chanel se lett volna coco chanel ha nem lett volna francia. Itt minden dolog kifinomult,lágy és tényleg minden az apró részleteken múlik. :)
Hiányoztok ám egytől egyig, meg köszi h annyian írtok h mizujs, jól esik. ( de meg ne halljam még egyszer h irigy vagyok ) tessék elmenni nyáron külföldre, vagy évet halasztani és kimenni mert annyira megnő a  látószöge az embernek. Mindenről kezdek máshogy gondolkodni, az ember totál átgondolja a saját életét meg elgondolkozik, hogy "vajon én mit keresek a világon? és miért vagyok itt? és mi az oka hogy itt vagyok a világon és mi a küldetésem? és hogy KIKKEL akarom együtt átélni az élményeket az életben" 

Már rendszeresen járok iskolába, ahol egy csomó barátom lett, mindenki közvetlen, sokat segít és közeledik felém. Egyre jobban megy a nyelv napi 5-6 órát tanulok keményen, mert ha már itt vagyok az itt töltött idő minden percét hasznosan akarom eltölteni. A családdal vasárnap elmentünk egy vacsora estre ahol a tanítványai voltak a Rachidnak nagyjából 20-25 év közötti mindenki ott is sok mindenkivel jóba lettem, többek között azokkal a srácokkal akikkel decemberben együtt megyünk majd snowboardozni :) http://www.morzine-avoriaz.com/ ide .
Megismertem egy spanyol lányt aki párizsban dolgozik ő mindig hív, hogy menjek és segít mindenben meg megmutatja párizst ( meg suli keresésben (A)) nagyon jól érzem itt magam, mindenki hiányzik. De ha valamitől az ember gazdagabb lesz az az utazás! A suliban is spanyol barátosném van egymást tanítgatjuk, multkor már én segítettem a többieknek a ragozásban :) (nem egy egyszerű dolog ez a francia nyelv, de most pont olyan szerelemmel tanulom és csinálom ezt az egészet mint amikor a momére készültem. meg sem állok IMÁDOK pörögni jönni menni olyan tudás szomjam van hogy az valami hihetetlen nem igazán vágyom haza. A család is tényleg jó kapok fizetést meg van kocsim. A 3 gyerek közül ha választanom kéne, hogy melyiket szeretem a legjobban nem igazán tudnék, mind a 3 különböző mégis egyformák és nagyon emlékeztetnek miránk (andris, zsófi, bori) A Rayan 9, nagyon vicces flegma, de aranyból van a szíve ő ilyen nagy dumás és imád kajálni meg játszani a tesójával Yanissal 7, aki folyamatosan pattog ugrál és mórikálja magát :D a kicsi Nael 3, meg foylton kekeckedik velük ők meg cseszegetik :D nagyon viccesek. Takarítanom semmit nem kell, mert van külön bejáró nő, nagyon jó helyre kerültem és már kezdem kiismerni az embereket a szokások és egyre jobban itthon érzem magam. Néha ugy érzem magam mint Grenouille Jean Baptiste a parfüm című filmben olyan francia szag van mindenhol mindennek más az ilatta a boltban tele vannak a pultok tengeri herkentyűkkel és nagyon jó illatú kenyerekkel még a levegő is más meg a fű is zöldebb (ez nem vicc). Annyira fejlett ez az ország, ami után otthon nyomoznia kell az embernek hogy mi a "MÓDI" zenében, ruhákban filmekben az itt a rádióban meg a tv-ben megy. Az ember egy új környezetben van percenként történnek vele dolgok azt sem tudom mit meséljek el, annyi apró különböző dolgok vannak. pl a másik oldalon kezdenek puszit adni, az itteni fiatalok tudják jól érezni magukat csomo mindenkivel táncoltam, nem olyan mint otthon, hogy elmész valahova és egyből a drogokról a piáról meg a szexről szól lehet egy fiuval anélkül normálisan táncolni meg beszélgetni hogy izomból rádnyomuljon opiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiib    <- garfild a macska végig mászott a billentyűzeten . Okhrüsz a kutya éjjel beszökött a szobámba ( ki tudok menni a szobámból az udvarra) és nagyon megijedtem  hajnali 3 kor egy idegen helyen valami hatalmas szőrös izé nyalogatja a kezem. :D hatalmasat sikítottam. Amikor a franciákkal beszélgetek fb-on és elmondom hogy milyen különbségek vannak ők rajtunk nevetnek az suliba meg ahány ember annyi ország 16-an vagyunk, érdekes ennyi emberhez közel kerülni van egy afrikai srác aki hogyha beül mellém úgy érzem magam mintha világítanék. Ennyi különböző ember között az ember kezdi érezni, hogy mennyire kicsi a világ :) ( apukám egyszer azt mondta a Gellért hegy tetején 8 éves koromban "látod milyen gyönyörű budapest? és ebből egy kis darab a tiéd is, meg mindenkié és minél többet tudsz a világról annál több lesz a tiéd belőle ) Akkor még nem értettem, hogy mi az hogy az ENYÉM? :) ez a mondat itt minden nap eszembe jut mostanában :) meg az is "hogy azért ekkora a világ, hogy valahol meg találd benne a helyed" :)                     

Ma már másodszorra voltam iskolában ami nagyon szép mindenki kedves közvetlen és érdeklődik felőlem.
eddig mindent nagyon szerényen írtam le, de nem igazán lesz kedvem hazamenni...imádok itt lenni a családot a házat a hatalmas kertet a kisvárosokat az üzleteket az embereket. Különben is mindig vonz a valami más, valamit újat csinálni, új embereket megismerni új környezetbe, új dolgokkal, hát itt egész nap kedvemre csinálhatom ezt a folyamatot:D 

Fura, hogy itt minden más, másak a szagok az utcák a kaják a szokások, sokkal fejlettebb mint magyar ország, nagyon le vagyunk maradva :D voltam már itt régebben de akkor nem költöztem bele egy család magánszférájába . Ma mind a négyen  tánccal kezdtük a napot, bár nem voltam „munkaidőbe” de akkor is sokat foglalkozom a gyerekekkel, ha nem muszáj. Rayan, Yanis és Nael nagyon mozgékonyak folyton  pörgés menés ugrálás foci gimnasztika… stb ma Emilievel cipeltük a gyerekeket egyik városból a másikra egyik helyről a másikra. Közbe megnéztük Montargis-t :D ahol a ruhás boltok sorra sorakoznak ott ugyanúgy szól az egész utcában ugyanaz a zene .. mintha egy plázában  lennénk, csak a szabad ég alatt. A franciák azt mondják, hogy montargis a kicsi velencéjük, mert annyira tele van folyóval. Lámpák vannak a folyóparton a csónakoknak, és hajóknak. Ma kérdezett a barátaimról, elmeséltem, hogy kit ismerek francia országba, hogyan és miért és hogy a barátnőm londonban van és szívesen eljönne párizsba aztán megmutatta nekem hogy hol a vonat amivel párizsba tudok menni mikor olcsó.. stb J aztán elmentünk Yanisért a központba ahol gimnasztikázik és bent voltunk ..:D hát… az nem kifejezés hogy felszerelt. Luxus körülmények között hihetetlen nagy szigorral tanítják a 7-8-9 éveseket szaltózni stb…edző bá egy fiatal csávó (…):D ma szörnyű volt az ebéd:D valami kuszkuszos húsgolyós cucc volt eléggé megfeküdte a gyomrom , nem igazán ízlett.:D cserében  a városban ettem helyben csinált csokis macaront minden tuti  az anyuka 31 éves nagyon fiatal még  és nagyon jó fej is. Nővérke és tele van itthon injekciós tűvel az egyik fiók :D… szerencsére nem magát szúrkálja  hanem a betegeket:D az apuka Rachid zumbát, judot úszást futást oktat különböző iskolákban és klubokban. Nagyon jó fejek. Egy fr srác azt mondta nekem hogy nagyon magas vagyok és ez idáig nem értettem, hogy miért ..:D de az egész család egy fejjel alacsonyabb nálam. Nálam magasabb nővel még nem is találkoztam mióta itt vagyok :D 

(16 octobre)

Magyarországon nagyon nagy köd volt, amikor a felhők fölé emelkedtünk a repcsivel kisütött a nap aztán kiderült az ég is (vagy az alj). A köd miatt párásak voltak az ablakok, de olyan magasan voltunk, hogy ráfagyott hóvirág formájában az ablakra:) A repülőn elmondták franciául és angolul is a dolgokat persze szörnyű francia akcentussal úgyhogy nem értettem belőle semmit. Amikor Franciaország felé értünk nagyon elkezdett dobogni a kicsi szívem ^^ Miután megtudtam, hogy nem vettek fel az iparművészeti egyetemre, 3 órányi sírás után eldöntöttem, hogy ezt akarom csinálni és ebben az országban. A nyáron nagyon elkezdtem érdeklődni a francia kultúra iránt... filmek, zenék, divat, nyelv (...). Amikor lejjebb ereszkedett a gépünk és már láttam messziről Párizst felülről (olyan mint a google earth csak élesebb a képe:D) messziről megláttam az Eiffel tornyot. Amint kiértem a Charles De Gaulle-re már senki nem beszélt angolul nem hogy magyarul, aztán ott vártam de nem jött az apuka (Rachid). Később odajött hozzám egy csaj hogy oda tudom-e adni a telókámat mert nincsen pénz az övén és nem találta meg a férjét, majd közöltem vele e helyzetem és egy óra beszélgetés után megvártuk a férjét és az ő telefonjáról  felhívtuk Rachidot. Hazafelé azt gondoltam magamban, hogy mennyire ökrök ezek a franciák olyan bután vezetnek, buta szabályokkal. Itthon van 1 kutya 1 macska és mellékesen 3 gyerek. Rayan 9, Yanis 7, Nael 3 és az anyuka Emilie 31. A szobám nagyon tuti van egy zuhanyzó ami okosabb  mint a telefonom zenél masszíroz és még a víz is folyik belőle :D Az egész szoba tele van rózsaszín bútorokkal. Ma elmentünk vásárolni az apukával, vettünk teló kártyát visszafelé pedig én vezettem az autót ami gombnyomásra indul és 6-ba kell rakni 120 felett :D ( tegnap még párizsban majd össze ... magamat ma meg már itt vezettem. Hamarosan lesz saját autóm is mert nekem is iskoláb kell emnnem és a 3 gyerek három különböző városba jár iskolába, gimnasztikára, focira, dzsúdóra, ezért is kell nekik az au-pair 

(15 octobre )